Etnocirkusz 2015. március: Tavaszi zsongás Sajókazán

Elérkezett a tavasz, és március utolsó hétvégéjén elkezdtük a Norvég Civil Alap által támogatott Etnocirkusz projektünk újabb táborsorozatát. A Magyar Zsonglőr Egyesület szociális cirkusz munkacsoportjának oktatói 29-én pénteken elindultak Sajókazára, a Dr. Ámbédkar iskola épületébe, ahol az egész hétvégés foglalkozást tartják a roma diákoknak. Az első kocsival Veronika, Krisztián és Bendegúz érkezett. Veronika, az Egyesület és a projekt vezetőjeként nagyon a szívén viseli az Etnocikruszt, sose hagyná ki az alkalmakat. Krisztián is szívesen csatlakozott, különösen, mert letesztelhette új fejlesztését, az összecsukható gólyalábakat. Bendegúz pedig már régóta tervezte az utazást Sajókazára, mert a roma fiatalok közül többel ápol kapcsolatot, különösen mióta 2014. nyarán hármukkal együtt Liverpoolban járt. Este újabb kocsi érkezett, Márton és Dóri, valamint az új önkéntes, Zsuzsa, és fia Ábel  bővítette a csapatot. Márton és Dóri az Egyesület szociális cirkusz munkacsoportjának két nagyon aktív tagja, rengeteg tapasztalattal. Zsuzsa pedig hivatásos szociális munkás Székelyföldről, aki nagyon otthonosan mozog roma környezetben, tíz éves fiát is szívesen hozta a hétvégére. Az iskolában 15 roma fiatal és tanáraik várták, hogy a hétvégén csinálják a cirkuszt. Szuzi az iskola vezetője, ő felel a fiatalokért, és nagyon támogatja a projektet. Boda Péter pedig elismert roma művész, aki most szakácsként a konyhában csillogtatta tudását.
IMG_20150328_143124

Pénteket délután Veronikáék megérkezésével elkezdődött a foglalkozás. Az Etnocirkusz két éves pályafutása alatt mostanra kezd kialakulni egy fix cirkuszos roma közösség, akik rendszeresen részt vesznek az évi 3-4 alkalommal megtartott táborokban. Ez nagyon fontos a csapatszellem kialakulása miatt. A fiatalok bár szinte kivétel nélkül a Dr. Ámbédkar iskola tanulói, így is több helyszínről érkeznek (az iskola Alsózsolcán is működik, Boda Péter pedig Pécsett is tanít, és egy ottani iskolából is hoz magával diákot), és a sikeres közös alkotáshoz minden alkalommal meg kell teremteni a jó közös hangulatot, alkalomról- alkalomra, sőt, azon belül napról-napra. Mivel halmozottan hátrányos helyzetű roma fiatalokról van szó, a figyelmüket igazi kihívás hosszú percekre lekötni, és kooperációra bírni őket. Mégis van egy pár játék a tarsolyunkban, ami alkalmas erre a feladatra. Nagy sikernek örvendett a közös 10-ig számolás, amiben mindenki feljogosult a következő szám kimondására, azonban ha ez valakivel egyszerre történik, akkor a számláló nullázódik. A csapat annyira egymásra hangolódott, hogy egy alkalommal közel 20-ig sikerült számolni! De közben azért több játéknál volt megfigyelhető passzív hozzáállás a közös tevékenység irányába, ezért mindig hamar a lényegre tértünk.

IMG_20150327_181449

A lényeg pedig a cirkusz. Zsonglőrködés és akrobatika. Veronika poival és labdával foglalkozott, a csapat lány tagjaival felelevenítette a pois koreográfiákat, a fiúkkal pedig labdás formációkat dolgozott ki. Marci és Dóri Krisztiánnal az akrobatikáért felelt. Bendegúz ismerkedve a csapattal, mindenütt besegített. Zsuzsa szintén, mindeközben pedig megvillantotta a cirkuszi eszközökhöz való érzékét. A hétvégét a klasszikus megszokott zsonglőreszközökön túl (labda, buzogány, poi, virágbot, tányér) két különleges eszköz is színesítette. Az egyik a rola-bola, a hengerre fektetett deszka, amin nagyon izgalmas egyensúlyozni. A másik a Krisztián jóvoltából elkészült két szett gólyaláb. Ezeknek a felvételét és szakszerű használatát csak a mesterember jelenlétében lehetett megtenni, mert nagy odafigyelést követeltek. Azonban a srácok versengtek a lábakért, és nagyon ügyesen ráéreztek a használatukra. Olyannyira, hogy a második napra már meg is hajlottak a sok terheléstől. Azonban a legfontosabbat megcselekedték: ezentúl már gólyalábra is szívesen pattannak az etnocirkuszos fiúk. Ezen kívül még két fontos, és jelentőségteljes cirkuszi eszköz került egyre biztosabb kezekbe: a buzogány, és a rola-bola.
Mindkettőnek meglettek a maga sztárjai, akik a három nap alatt több új trükköt is egyre nagyobb sikerrel csináltak. És mindkét eszköz nagyon jól mutat színpadon!

A színpad, és az ottani biztos mozgás fontos része a foglalkozásnak. A trükkök megtanulásán túl már egyre nagyobb hatékonysággal tudunk a koreográfiák alkotására koncentrálni. Oktatóként ez az igazi kihívás, és a fiataloknak is ez jelenti a legnagyobb sikert, még ha ezt a sokszori ismétlés unalmassága miatt nem is érzékelik. A roma fiatalokkal érdekes helyzet figyelhető meg: lelkesedésük óriási skálán ugrál, pillanatról-pillanatra. Ezt amúgy a legtöbb kamaszgyerekről elmondható az egész világon, de az ő esetükben különösen lényeges a kedélyállapot figyelme, és jó hangulatban tartása, a lehető legváltozatosabb módon. Óriási igényük van erre, ami abból is látszik, hogy mikor nem gyakorlunk, a lehető legtöbb időt kedvenc zenéik hangos lejátszásával, és arra való táncolással, bulizással töltik. Kifulladásig. A zene, a tánc, a mozgás, az állandó csipkelődés, ez mind lételemük, mi is ehhez alkalmazkodva tudunk összetett feladatokat megvalósítani velük. Mert egy cirkuszi koreográfia bonyolult, sok odafigyelést igényel, és az improvizációnak nehezen ad helyet. Amit pedig nagyon kedvelnek, és tehetségük is van hozzá.

IMG_20150329_134245 IMG_20150329_134341IMG_20150329_134331 IMG_20150329_135038 IMG_20150329_134938 IMG_20150329_135311

Ez az igazi kihívás: biztos alapokat teremteni, amiben megélhetik spontán alkotó hajlamukat. És úgy néz ki, ez egyre sikeresebben megy. Mert míg kezdetekben az önbizalomhiány volt a legnagyobb probléma, amire a kezdeti kudarcok rá is erősítettek, ma már a sok alkalmas gyakorlások után az egymásra való figyelem, és a jó előadásmód van terítéken. Ebből születnek az egyre összetettebb előadások. Vasárnap délutánra össze is állt egy, amiben egy pois, egy labdás, egy rola-bolás, és egy akrobata műsor is belefért. Mindegyik tartalmazott nagy kihívást jelentő elemeket, amiket egymás előtt már nagy magabiztossággal adtak elő. Sőt, a spontaneitás itt is előkerült az oktatók megrökönyödésére: az akrobata szám végén a fiúk a megbeszéltek helyett egy asztalt hoztak be, és mellé rendezték a szivacsokat, mert egyikük egy szabályos hátraszaltóval kápráztatta el a közönséget. Mi, tanárok izgultunk a legjobban, mert ezt nem tanítottuk, csak szabadidőben gyakorolták ki. Sikerrel. Ezek azok a pillanatok, amikor érzi az ember, hogy komoly gátak törnek át, de közben ott a veszély, ami miatt oktatóként a lehető legprofibb támogatást és tanítást kell biztosítani a biztonsághoz. Ahogy említettem korábban is.

IMG_20150329_134529 IMG_20150329_135416IMG_20150329_135601 IMG_20150329_135445IMG_20150329_135717 IMG_20150329_135818

Az előadás végén körbe ültünk, és mindenki egy pár mondatban összegezte élményeit. Újra nagyon pozitív volt a visszhang, és Boda Péter mikor magához vette a szót, akkor fontos dologra hívta fel a figyelmet: megjelent benne egy kép egy “cigánycirkuszról”, ahol akár cigány történeteket, balladákat is fel lehetne dolgozni. Párhuzamként saját korábbi tapasztalatát osztotta meg, ahol idős cigány asszonyok keresték meg, hogy kórust alakítsanak. Meg is valósult, és a nénik gyakorlás után fellépésekre jártak, nagy örömmel éltetve kedves hobbijukat. Ha pedig ezek a nénik meg tudták idősen ezt csinálni, akkor a fiataloknak ennyi ügyességgel, miért ne mehetne? Ami azért is briliáns ötlet,  mert ha egy kvázi társulat alakul, akkor az ki tud lépni az intézmény kereteiből, nem csak az iskolától, és az egyesülettől függ, hanem egyre önállóbban tevékenykedhet. De ez a jövő zenéje, mi mindenesetre örülünk a felvetésnek, meglátjuk mit hoz a jövő…IMG_20150329_140653 IMG_20150329_140925

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.