Heim Pál Pszichocirkusz Tábor

Már két éve folyik rendületlenül a Pszichocirkusz projekt a Heim Pál Kórház Gyermekpszichiátriáján a Delej utcában. Dóri, az Egyesület pszichológusa a kulcsember az ügyben, mert ő hivatásosan az intézményben dolgozik, és kapcsolatban van a résztvevőkkel a foglalkozásokon kívül is. Azonban a heti foglalkozásokon a gyors fluktuáció miatt csak kevesen tudnak rendszeresen részt venni, ezért vetődött fel, hogy legyen egy tábor, ahova visszahívunk gyerekeket, és egy hétig intenzíven dolgozunk velük a két órás alkalmak helyett. Így májusban fixáltuk, hogy tábort  július 6 és 10 között tartjuk meg. A tábor célja, hogy pénteken egy előadással örvendeztessük meg a szülőket és a hozzátartozókat.

Dórinak egy hónap alatt sikerült 10 jelentkezőt összeszednie, és leegyeztetnie a részleteket a szülőkkel. Mivel a tábort a kórházban tartottuk, a gyerekek számára nem volt túl vonzó a helyszín, pláne nem bent alvásra. A szülőknek, akik vidékről hozzák a gyerekeiket (pl. Monor), azoknak viszont az volt kényelmesebb, hogy ott hagyják a gyereket. Ezért azt dolgoztuk, ki, hogy 10-től 16-ig tartunk  foglalkozást, és utána helyi szülő elviheti a gyereket, a akik meg bentalvósak, azoknak szabad foglalkozás van elkülönítve az osztályon, és a zsonglőreszközöket is ott hagyjuk nekik.
Hétfő reggel összegyűltünk, hogy megkezdjük a tábort. Négy oktató vállalta el az egy hetes munkát: Dóri, értelemszerűen, mint a tábor lelke. Marci, aki a projekt kezdetétől jelen van. Ibolya, aki a szociális cirkusz munkacsoport aktív tagja, főleg a Pincében a Kaj Zhas cirkuszban. Valamint jómagam, Bendegúz, aki a cirkuszterápia elkötelezett híve. Marci épp egy másik projektből érkezett meg külföldről, ezért csak délután tudott becsatlakozni, Dóri pedig előző héten balesetet szenvedett, így az egyik lábfeje használhatatlanná vált. De ez végül jól vette ki magát, mert hárman elegek voltunk az aktív oktatáshoz, és így Dóri szakszerűen tudta megfigyelni az egy hét alatt a fiatalokban a változásokat, és az eszközök tanítása helyett a gyerekek lelki folyamatait is nagy erőbedobással egyengette.
Végül csak hét gyerek jött el, sajnos három szülő nem tudta bevállalni a tábort, az utolsó pillanatban visszaléptek. Azon a héten amúgy mindenkit megviselő elképesztő kánikula volt, lehet, hogy ez is közrejátszott. Mindenesetre a  7 és 12 év közötti gyerekekből 4 fiú és 3 lány vágott neki a tábornak. Ez a korkülönbség ebben a korosztályban  nagynak számít, az első pár napban okozott is nehézségeket.
Első nap bemutatkozó, összehangolódást segítő játékokkal kezdtünk. Itt még nehezen kapcsolódtak egymáshoz a fiúk és a lányok. Bemutatkoztak a zsonglőreszközök is, mindenki választott magának egy szimpatikusat. És a nap legkülönlegesebb gyakorlata a pávatollakkal egyensúlyozás volt, ami nagyon lekötötte a gyerekek figyelmét. Nap végén mindenki bemutatta új tudományát, és többen még a szabadidőben is gyakoroltak.
Kedden már reggel már komoly csapatjátékokkal kezdtünk, és volt ebéd előtt egy relaxációs félóra is Ibi vezetésével. A délután nagy részét az udvaron töltöttük, ami nagyon meleg és poros volt, ami nem tett jót a záró előadásnak. Itt több kudarcélmény is született, de a csapat hathatós együttműködése segített kimozdítani a gyerekeket a rossz hangulatból.
Szerdán már kezdett látszani, hogy ki a milyen eszközzel a legügyesebb, de még egy új készséget hozzáadtunk a tárházhoz, az akrobatikát. A belga Cirkus in Bewegung alapítójának, Rikának a Cirkomotoriek módszertana tökéletesen passzolt az akrobatika alapjainak elsajátítására, egymás megtartása, a testi kontaktus természetessége így beivódott a csapat közé. Ez okozott intenzív pillanatokat, és kisebb ellenállásokat is a gyerekekben. Itt tényleg nehéz volt kezelni a kor és nemkülönbségeket, de végül sikeresen zárult az egy órás akro foglalkozás, és mindenki szívesen emlékezett vissza rá.
Csütörtökön már az egész csapat a koreográfiákra koncentrált. Itt megszületett az ötlet, hogy a pénteki előadás egy étteremben játszódjon, ahol a konferanszié főpincérként prezentálja a fogásokat, azaz a fellépéseket. Ez több okból is kiváló ötletnek bizonyult: a legfiatalabb résztvevőnk nagyon kreatív módon tudta magára venni a pincér szerepet – konkrétan ez a felvetés is eredetileg az övé volt, és az számaikat minden fellépő a kedvenc ételeiről nevezhette el. Így Ibi vezetésével összeállt a két lány részvételével egy labdás, és egy hullahopp karikás szám, valamint egy diabolós fellépés is. Marci egy kiváló labdás és akro számot prezentált. Bendegúz pedig diabolóssal dolgozott.
A nap lezárása előtt úgy éreztük, hogy annyira összeszokott a csapat, hogy egy komoly pszichológiai mélységű gyakorlatot is végigcsinálhatunk. Ez volt a szörny gyakorlat, ahol a gyerekeknek volt lehetőségük megmutatni és megjeleníteni a bennük lakozó gonosz erőket, majd elengedni őket. Ez a gyakorlat várakozáson felül jól sikerült.
Pénteken minden az előadás körül forgott. Reggel a hét kedvenc csapatjátékait játszottunk bemelegítésnek, az óriásos fogócskát, ahol egy óriás fogóként a leveséhez gyűjt áldozatokat a faluból, és a résztvevők, a falu lakói csak egymást átölelve akadályozhatják meg, hogy az óriás elkapja őket. Ugyanis az buta, és nem érti a szeretetet. A másik az emberi bowling, ahol a hullahopp karikák voltak a golyók, amikkel a fogók a pályán belül lévő embereket igyekeztek eltalálni. Ahogy végiggurult a pályán a karika, úgy ugrottak félre a gyerekek, de ha valaki eltalált, akkor belőle is fogó lett. Így egyre többen lettek a fogók, és egyre kevesebben az elugró bowlingbábuk. Miután kijátszottuk magunkat ezekkel a kedvenc játékokkal, megkezdődtek a próbák, ahol az előadások a végső formájukat felvették. Ebéd után a főpróba következett. Itt a gyerekek és az oktatók is nagyon izgultak már az előadás miatt, ami délután 2-re lett meghirdetve. A nézők meg is érkeztek, és megkezdődött a Babpaszta étterem fogásainak feltálalása. Konferansziénk ráadásul a megjelent szülőknek, testvéreknek, és a kórház dolgozóinak zsonglőrtányéron még cukorkát is kínált az előadások között. Mindegyik számot nagy odafigyeléssel adtunk elő, nagy lelkesedéssel. Az akrobatika foglalkozás is megtérült, mert zárásként az egész csapat egy nagy képbe állt össze, egymás hegyén-hátán, a nézők tapsviharában. Mindegyik gyereken látszott a varázs, amit a sikeres előadás után él meg az ember, és ez az élmény egész életben felejthetetlenné teszi azt a hetet, amire az elején nem volt annyira kedvük eljönni a kórház miatt.
Mi, az oktatók még egy komoly másfél órás összegzést tartottunk tapasztalatainkról, és abszolút sikernek tudtuk elkönyvelni a hetet. Nagyon hasznos és szükséges volt, hogy hét gyerekre négyen voltunk, mert több alkalommal is komoly pszichés gátakba ütköztünk a gyerekek részéről, aminek hatékony kezelésére, a megfelelő figyelem megadására jó volt csapat.  És hiszünk benne, hogy nem ez volt az utolsó tábor, amit a Heim Pálban tartottunk!

11705290_1112765632070928_6789976755080411972_n

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.