bendeguzpal összes bejegyzése

Balmazújváros: az Aranyliget Lakóotthon és a Kisebbségi Önkörmányzat is zsonglőrködik

Két napra Balmazújvárosba látogattunk el. Remek foglalkozásokat tartottunk az Angyalliget lakóotthonban, illetve a Kisebbségi Önkormányzat rendezvényén. Az első nap folyamán dél körül érkeztünk az Angyalliget Lakóotthonba. Az otthon lakói éppen délelőtti elfoglaltságukat folytatták. Nemezvirágokat készítettek, amiket később eladásra kínáltak. Miután elfoglaltuk a szobánkat, körbevezettek a lakóotthon birtokán, és a lakóotthonban is. Az otthon lakói nagyon különböző életkorúak voltak, mégis úgy éreztem egy kirívó eseten kívül mindenki egyenrangúként van kezelve, és egymás között sem volt tapasztalható viszály. Ezután kezdődött az ebéd, ami már egy fontos pontja volt a napnak, ugyanis az otthonban autista felnőttek éltek, így ekkor már megismerhette, megszokhattak minket. Ebéd után rövid készülődés következett, aztán elkezdhettük a foglalkozást. Az ebéd során nagyjából mi is megismertük a csoportot, láttuk ki önállóbb, kinek kell többet segíteni, illetve hogy melyik felnőtt nem beszél. A foglalkozás nagyjából kétszer egy óráig tartott, a kettő között nagyjából egy fél órás szünettel. Az első rész elején ismeretlen csoport révén névtanulós játékokkal kezdtünk. Egy labdával kidobva egy sorrendet, mondtuk egymás nevét, majd ezt bővítettük két labdára. Majd ezután ketté osztottuk a csoportot és az egyik fele virágbottal, míg a másik labdával foglalkozott. A célunk többek között a finommotorika fejlesztése, önbizalom növelés, illetve kooperáció volt. Labdával először egyszerű egy labdás átadásokkal kezdtünk, majd az átadások módjait, illetve a labdák számát változtattuk. Virágbottal pedig először pálcán görgetés, majd passzolás, és annak variációi következtek. Mindkét esetben párban dolgoztunk. A szünetben az egyik lakó születésnapját ünnepeltük meg. Ezután a két csoport cserélt, és ismét ugyanazokat a feladatokat csináltuk végig. A csoport a foglalkozás második felére már meglehetősen lefáradt, kevésbé koncentrált, ezért ez időtartamban sem tartott addig. A résztvevők a foglalkozás egésze alatt aktívak és nagyon motiváltnak tűntek, sokszor számukra is meglepő ügyességről tettek tanúbizonyságot, és a workshop egésze alatt vidámak voltak, magatartásbeli problémák nélkül, mégis úgy éreztük nem játszottunk velük eleget.

. balmaz1Angyalliget lakóotthon, Balmazújváros

balmaz2 Angyalliget lakóotthon, Balmazújváros

 

Másnap a Kisebbségi Önkormányzat rendezvényén tartottunk egy zsonglőrfoglalkozást. A workshop megkezdése előtt még semmi információnk nem volt a csoport összetételéről. Ezért elég felkészületlenül érkeztünk a helyszínre, de ez megérkezésünkkor rögtön tisztázódott. A csoport legnagyobb része 12-14 év körüli gyerekekből állt. A foglalkozás egésze alatt kisebb fegyelmezésbeli problémákon kívül jól zajlott az esemény. Itt is először névtanulós, majd egy kis energizáló játék következett. A gyerekek nagyobb létszáma miatt többféle eszközzel játszottunk, szintén csoportokra osztva. Ezek voltak a diaboló, virágbot labda, illetve zsonglőrtányér. Mivel ennél a csoportnál mozgáskoordináció beli problémák nem voltak, ezért leginkább a bevezető alap szintű trükköket tanítottuk, illetve akiknek ez nagyon nem ment, passzolással próbáltuk élvezhetőbbé tenni a foglalkozást. Sajnos az idő szűke miatt egy játéknál csak fél órát tudtak tölteni, így nagy mélységekig nem ismerték meg az eszközöket, viszont jó visszhangot kapott a foglalkozás. Az rendezvény záróakkordjaként egy bemutatóval köszöntünk el Balmazújvárostól.

Szöveg: Tóth István

A foglalkozást Topi és Kálmán tartották.

Prezentációnk a Digitális Pedagógus Konferencián 2015. október 17-én

A 2014. decemberi szociális cirkusz témájú nemzetközi konferenciánkon volt először alkalmunk üdvözölni Dr. Gyarmathy Évát előadóként. Annyira jó kapcsolat alakult ki köztünk, hogy azóta is közös projektek kidolgozásán tevékenykedünk. Emellett pedig az oktatásügyi körökben elismert Digitális Pedagógus Konferencián a doktornő által vezetett szekcióban mi tettünk eleget az ő meghívásának egy prezentációval.

Dr. Gyarmathy Éva nagy elkötelezettje a zsonglőrködésnek. Ennek a mozgásnak az áldásos hatásait az ember kognitív fejlődésére már régóta kutatja, és a gyakorlatban alkalmazza is. Ennek is köszönhető, hogy sok közös cél lebeg a szemünk előtt. Ebből egy megvalósult a konferencián: hogy megmutassuk a pedagógiai szakmának a cirkusz jelentőségét a nevelésben. Pál L. Bendegúz vállalta a prezentációt, amihez készített is egy látványos Prezit. Öt másik, az oktatás reform útjait kereső előadó között a szociális cirkuszi téma kiemelt figyelmet kapott, Dr. Gyamrathy Éva a szekció házigazdájaként a beszédeiben többször utalt a zsonglőrködés fontosságára. Az esemény kulcsfogalma a gémifikáció volt, azaz a tanítási módszerek játékos elemekkel kiegészítése. Ez azért alapvető cél, mert a mai, digitális környezetben felnövekvő gyerekeket már semmilyen módon nem lehet információval lekötni. Fontos, hogy gyakorlati hasznot jelentő tudást legyen képes egy tanár prezentálni, amire azonban az elavult oktatási rendszer még nincs felkészülve. Azonban kiegészítő lehetőségekként akár már ma is beemelhető a zsonglőrködés is egy óramenetbe.

DSC_0390

Az előadásnak, és az utána következő gyakorlati játéknak az volt a szerepe, hogy beindítsa a tanárokból álló közönség fantáziáját a témában. Azóta lett is gyümölcse ennek a délutánnak. kaptunk megkeresést tanároktól, akik itt hallottak először rólunk.

előadásGyarmathy Éva

Jól jellemzi a rendezvény sikerét, hogy a terembe nem lehetett beférni. Az előadás alatt így is többször nyílt az ajtó, de egy bizonyos ponton túl már alig lehetett helyet szorítani az új érkezőknek. Ez megnehezítette annak a lehetőségét, hogy gyakorlatban mindenki belekóstolhasson a vitt eszközökbe. De a szakmai lelkesedés, ami övezte a témát magáért beszélt.

Köszönjük a meghívást Dr. Gyarmathy Évának, és bízunk benne, hogy hasonló hatékonysággal tudunk haladni a kijelölt úton, mint ahogy ezt az együttműködést is sikerült összehoznunk.

Szolnokon az Aba-Novák Agóra Kultúrközpontban

Októberben már nem először tartják meg Szolnokon az Életmódfesztivált. Idén minket is meghívtak, hogy egy, a szociális cirkuszról szóló prezentációval színesítsük a rendezvényt.
életmódfeszt

A délelőtti műsorsávban kaptunk helyet. A Kultűrközpont stábja nagyon profi támogatást nyújtott, technikailag minden készen állt egy előadáshoz. Egyedül a közönség nem akaródzott jönni. A rendezvényre sem. Idén tették először belépőssé a programot, és ez elijeszthette a látogatókat. Így a kidolgozott diasort végtelenítve betettük a háttérbe, hogy  a nagyterembe bejövő közönség láthassa. Közben kipakoltuk a játékokat is. Némi forgalom akadt, gyerekek és felnőttek is jöttek játszani. Közben felmértük a terepet, és úgy döntöttünk, hogy az egyik bejárat mellett lévő területre költözünk. Itt már jobban akadt mozgás, de még mindig sokkal visszafogottabb, mint amihez szokva vagyunk.

IMG_20151010_131140

 

A vártnál alacsonyabb résztvevőszám miatt a helyi dolgozóknak is volt lehetősége kipróbálni a zsonglőrtehetségüket. Összességében jó hangulatban távoztunk, úgy, hogy a szervezők a jövőben is várnak vissza minket.

Dombi Krisztián és Pál L. Bendegúz tartotta a foglalkozást

Culture Guides konferencia a Népfőiskolai Társaság szervezésében

2015. október 5-én a Hotel Benczúr adott otthont a Népfőiskola nemzetközi konferenciájának. A téma kulturális kalauzolás volt, amibe teljesen beleillett egy, a szociális cirkuszi munkánkról tartott prezentáció és workshop is.
DSCN2594

A közönség nagy hányada külföldről érkezett, és mindenki angol nyelven kommunikált. Pál L. Bendegúz vállalta el, hogy megtartja az előadást, majd Kollányi Júliával karöltve levezetik a workshoppokat. Tekintettel a felnőtt, kulturálisan nyitott közönségre, sok akadálynak nem kellett elébe néznünk. Főleg, mivel mindketten már több külföldi projekten vagyunk túl, ezért nem jövünk zavarba, ha idegen nyelven kell cirkuszi foglalkozást, vagy akár előadást tartanunk.

P1090027

A prezentáció nagy tapsot kapott, annak ellenére, hogy az egyik utolsó volt aznap. Már sok témát végighallgattak reggeltől a résztvevők, mire délután 5-kor elkezdődött  a szociális cirkusszal kapcsolatos diasor. De annyira üdítőnek találták a témát, hogy több ponton aktív párbeszédbe tudott folyni az előadás köszönhetően a nyitott közönségnek.
P1090070

Egy magyar népi hangszerekről szóló prezentációt követően a társaságot két csoportra osztották, hogy vetésforgóban  zsonglőr és hangszeres workshop-on vehessenek részt. Mi egymás közt virágbotot és poit osztottunk fel, mint két különböző feladatot, a csoportokból megérkező egyének pedig választhattak kedvük szerint ízlésük szerint. Sok mosolyt, nevetést szült a játék, és újfent bebizonyosodott, hogy akár egy idős felnőtt is képes feléleszteni magában a belső gyermeket, ha igazán élvezetes kihívásokkal teli játékról van szó.

P1090038 P1090098 P1090109

Reméljük még több hasonló konferenciára eljutunk, mert az ilyen események hatékonyan pozicionálják a cirkusz kulturális státuszát, valamint a szociális küldetésünkre is jó fényt vetnek.

Heim Pál Pszichocirkusz Tábor

Már két éve folyik rendületlenül a Pszichocirkusz projekt a Heim Pál Kórház Gyermekpszichiátriáján a Delej utcában. Dóri, az Egyesület pszichológusa a kulcsember az ügyben, mert ő hivatásosan az intézményben dolgozik, és kapcsolatban van a résztvevőkkel a foglalkozásokon kívül is. Azonban a heti foglalkozásokon a gyors fluktuáció miatt csak kevesen tudnak rendszeresen részt venni, ezért vetődött fel, hogy legyen egy tábor, ahova visszahívunk gyerekeket, és egy hétig intenzíven dolgozunk velük a két órás alkalmak helyett. Így májusban fixáltuk, hogy tábort  július 6 és 10 között tartjuk meg. A tábor célja, hogy pénteken egy előadással örvendeztessük meg a szülőket és a hozzátartozókat.

Dórinak egy hónap alatt sikerült 10 jelentkezőt összeszednie, és leegyeztetnie a részleteket a szülőkkel. Mivel a tábort a kórházban tartottuk, a gyerekek számára nem volt túl vonzó a helyszín, pláne nem bent alvásra. A szülőknek, akik vidékről hozzák a gyerekeiket (pl. Monor), azoknak viszont az volt kényelmesebb, hogy ott hagyják a gyereket. Ezért azt dolgoztuk, ki, hogy 10-től 16-ig tartunk  foglalkozást, és utána helyi szülő elviheti a gyereket, a akik meg bentalvósak, azoknak szabad foglalkozás van elkülönítve az osztályon, és a zsonglőreszközöket is ott hagyjuk nekik.
Hétfő reggel összegyűltünk, hogy megkezdjük a tábort. Négy oktató vállalta el az egy hetes munkát: Dóri, értelemszerűen, mint a tábor lelke. Marci, aki a projekt kezdetétől jelen van. Ibolya, aki a szociális cirkusz munkacsoport aktív tagja, főleg a Pincében a Kaj Zhas cirkuszban. Valamint jómagam, Bendegúz, aki a cirkuszterápia elkötelezett híve. Marci épp egy másik projektből érkezett meg külföldről, ezért csak délután tudott becsatlakozni, Dóri pedig előző héten balesetet szenvedett, így az egyik lábfeje használhatatlanná vált. De ez végül jól vette ki magát, mert hárman elegek voltunk az aktív oktatáshoz, és így Dóri szakszerűen tudta megfigyelni az egy hét alatt a fiatalokban a változásokat, és az eszközök tanítása helyett a gyerekek lelki folyamatait is nagy erőbedobással egyengette.
Végül csak hét gyerek jött el, sajnos három szülő nem tudta bevállalni a tábort, az utolsó pillanatban visszaléptek. Azon a héten amúgy mindenkit megviselő elképesztő kánikula volt, lehet, hogy ez is közrejátszott. Mindenesetre a  7 és 12 év közötti gyerekekből 4 fiú és 3 lány vágott neki a tábornak. Ez a korkülönbség ebben a korosztályban  nagynak számít, az első pár napban okozott is nehézségeket.
Első nap bemutatkozó, összehangolódást segítő játékokkal kezdtünk. Itt még nehezen kapcsolódtak egymáshoz a fiúk és a lányok. Bemutatkoztak a zsonglőreszközök is, mindenki választott magának egy szimpatikusat. És a nap legkülönlegesebb gyakorlata a pávatollakkal egyensúlyozás volt, ami nagyon lekötötte a gyerekek figyelmét. Nap végén mindenki bemutatta új tudományát, és többen még a szabadidőben is gyakoroltak.
Kedden már reggel már komoly csapatjátékokkal kezdtünk, és volt ebéd előtt egy relaxációs félóra is Ibi vezetésével. A délután nagy részét az udvaron töltöttük, ami nagyon meleg és poros volt, ami nem tett jót a záró előadásnak. Itt több kudarcélmény is született, de a csapat hathatós együttműködése segített kimozdítani a gyerekeket a rossz hangulatból.
Szerdán már kezdett látszani, hogy ki a milyen eszközzel a legügyesebb, de még egy új készséget hozzáadtunk a tárházhoz, az akrobatikát. A belga Cirkus in Bewegung alapítójának, Rikának a Cirkomotoriek módszertana tökéletesen passzolt az akrobatika alapjainak elsajátítására, egymás megtartása, a testi kontaktus természetessége így beivódott a csapat közé. Ez okozott intenzív pillanatokat, és kisebb ellenállásokat is a gyerekekben. Itt tényleg nehéz volt kezelni a kor és nemkülönbségeket, de végül sikeresen zárult az egy órás akro foglalkozás, és mindenki szívesen emlékezett vissza rá.
Csütörtökön már az egész csapat a koreográfiákra koncentrált. Itt megszületett az ötlet, hogy a pénteki előadás egy étteremben játszódjon, ahol a konferanszié főpincérként prezentálja a fogásokat, azaz a fellépéseket. Ez több okból is kiváló ötletnek bizonyult: a legfiatalabb résztvevőnk nagyon kreatív módon tudta magára venni a pincér szerepet – konkrétan ez a felvetés is eredetileg az övé volt, és az számaikat minden fellépő a kedvenc ételeiről nevezhette el. Így Ibi vezetésével összeállt a két lány részvételével egy labdás, és egy hullahopp karikás szám, valamint egy diabolós fellépés is. Marci egy kiváló labdás és akro számot prezentált. Bendegúz pedig diabolóssal dolgozott.
A nap lezárása előtt úgy éreztük, hogy annyira összeszokott a csapat, hogy egy komoly pszichológiai mélységű gyakorlatot is végigcsinálhatunk. Ez volt a szörny gyakorlat, ahol a gyerekeknek volt lehetőségük megmutatni és megjeleníteni a bennük lakozó gonosz erőket, majd elengedni őket. Ez a gyakorlat várakozáson felül jól sikerült.
Pénteken minden az előadás körül forgott. Reggel a hét kedvenc csapatjátékait játszottunk bemelegítésnek, az óriásos fogócskát, ahol egy óriás fogóként a leveséhez gyűjt áldozatokat a faluból, és a résztvevők, a falu lakói csak egymást átölelve akadályozhatják meg, hogy az óriás elkapja őket. Ugyanis az buta, és nem érti a szeretetet. A másik az emberi bowling, ahol a hullahopp karikák voltak a golyók, amikkel a fogók a pályán belül lévő embereket igyekeztek eltalálni. Ahogy végiggurult a pályán a karika, úgy ugrottak félre a gyerekek, de ha valaki eltalált, akkor belőle is fogó lett. Így egyre többen lettek a fogók, és egyre kevesebben az elugró bowlingbábuk. Miután kijátszottuk magunkat ezekkel a kedvenc játékokkal, megkezdődtek a próbák, ahol az előadások a végső formájukat felvették. Ebéd után a főpróba következett. Itt a gyerekek és az oktatók is nagyon izgultak már az előadás miatt, ami délután 2-re lett meghirdetve. A nézők meg is érkeztek, és megkezdődött a Babpaszta étterem fogásainak feltálalása. Konferansziénk ráadásul a megjelent szülőknek, testvéreknek, és a kórház dolgozóinak zsonglőrtányéron még cukorkát is kínált az előadások között. Mindegyik számot nagy odafigyeléssel adtunk elő, nagy lelkesedéssel. Az akrobatika foglalkozás is megtérült, mert zárásként az egész csapat egy nagy képbe állt össze, egymás hegyén-hátán, a nézők tapsviharában. Mindegyik gyereken látszott a varázs, amit a sikeres előadás után él meg az ember, és ez az élmény egész életben felejthetetlenné teszi azt a hetet, amire az elején nem volt annyira kedvük eljönni a kórház miatt.
Mi, az oktatók még egy komoly másfél órás összegzést tartottunk tapasztalatainkról, és abszolút sikernek tudtuk elkönyvelni a hetet. Nagyon hasznos és szükséges volt, hogy hét gyerekre négyen voltunk, mert több alkalommal is komoly pszichés gátakba ütköztünk a gyerekek részéről, aminek hatékony kezelésére, a megfelelő figyelem megadására jó volt csapat.  És hiszünk benne, hogy nem ez volt az utolsó tábor, amit a Heim Pálban tartottunk!

11705290_1112765632070928_6789976755080411972_n

Zsonglőrtalálkozó 2015 – Ámbédkar és Kaj Zhas a porondon

Balmazújváros, 2015. júliusa. Rekkenő hőség, a Hortobágy szívében, megkezdődött az igazi nyár, és épp vége a tanévnek, amikor a Zsonglőrtalálkozót tartjuk 11-től 14-éig. Több, mint fél év és közel 50 önkéntes kitartó munkájával létrehoztunk egy rendezvényt, amire 200 résztvevő volt kíváncsi, szerte Magyarországról, nagy számban a határainkon túlról, akár Madagaszkárról. Közéjük sikerült becsöppenniük a sajókazai Ámbédkar iskola növendékeinek, és a pesterzsébeti Pince Ifjúsági klub Kaj Zhas cirkuszprojektje résztvevőinek. Húsz roma fiatal az országból, akik már mind több, mint egy éve űzik a zsonglőrködést, akrobatikát nagy lelkesedéssel és egyre nagyobb elhivatottsággal. Tavaly, a Budapesten megrendezett zsonglőrtalálkozón volt lehetőségük először részt venni hasonló rendezvényen, de sokkal kevesebb tapasztalattal, és kisebb léptékben. Idén már hónapokkal előre készültek a nagy eseményre, amikor találkozhatnak a találkozó nemzetközi zsonglőrgárdájával, akiknek megmutathatják meddig jutottak, és új trükköket leshetnek el.

Csütörtökön délelőtt érkezett meg a két csapat, az Ámbédkar, és a Kaj Zhas. A találkozó ekkor nyitotta meg kapuit a nagyközönség számára, de a sátorhelyek még üresen álltak, ezért a pályázati pénzből beszerzett sátrak felállítása volt az első napirendi pont, hogy mindenkinek legyen hol aludnia. Majd ebéd, és kezdődhetett az ismerkedés a helyszínekkel és a résztvevőkkel. Valamint egy próbát is kellett rögtönözni, mert péntek délután a szabadtéri színpadon az egész város nézőközönsége előtt mutatják be a fiatalok a számaikat, és nem mindegyik volt még teljesen készen. De sikerült létrehozni koreográfiákat a nap folyamán, amit aztán még este is gyakoroltunk. Közben pedig új ismeretségek születtek.

1487874_10203957904622521_354187401744032568_o
Pesterzsébeten heti rendszerességgel van foglakozás, ezért a Kaj Zhas-os csoport nagyon ki volt éhezve az új tudásra, ezért már az első nap nagy magabiztossággal vetették magukat a profi előadók közé. Az Ámbédkarosok inkább a koreográfiák hangolásával voltak elfoglalva, mert átszerveződés történt a résztevőkben, és ez borította az addigi tervet.  Este pedig a hivatalos nyitóbulin sikerült részt venni, amit a Termálfürdőben rendeztünk meg, és abszolút megadta az egész találkozó felszabadult hangvételét.

Pénteken délután 5-kor volt a fellépés a szabadtéri színpadon. Előtte a nagy melegre való tekintettel volt strandolás is a fürdőben, és a művházban tartottuk a főpróbát. Ekkor jelent meg a forgatóstáb az Indextől, akik direkt a szociális cirkuszos projektjeink miatt tették tiszteletüket, és követték figyelemmel az egész folyamatot. A fellépés előtt nagy stressz volt mindenkiben, főleg a szervezőkben: a tanárok, és a kísérők minden idegszála pattanásig feszült, mert ez a fellépés, pláne úgy, hogy nagy nyilvánosságot hozó kamerák is veszik, óriási jelentőségűvé vált. De a fiatalok mindkét helyről kiváló módon hozták ki magukból a maximumot. A 15-20 perces komplett előadást fennakadás nélkül előadták, a kisebb hibákat, ejtéseket pedig abszolút tudták kezelni. És ami nagy előrelépés tavalyhoz képest, hogy most már ennyi gyakorlás után az is egyértelműen látszott, hogy mennyire élvezik az egészet! A fellépés után két forgatóstáb is megrohamozta a fiatalokat, akik hosszan nyilatkoztak élményeikről.
10481605_10204546112313843_3448930685496940942_n1622746_10204546111913833_3597466005162311555_n11393122_10204546108953759_7297625776921938940_n11535925_10204546182795605_9079534762519732595_n

Ez volt a nagy megkönnyebbülés pillanata, számukra a találkozó legnagyobb kihívást jelentő része lezárult. Innentől már teljes beleéléssel nézték végig a színpadon a profi előadók open stage fellépéseit, és miután besötétedett, a nemzetközi tűzzsonglőr show-t. Ezek után még egy kombat, azaz buzogánypárbaj is megrendezésre került az éjszaka folyamán, amire nevezni még nem neveztek, de lelkes nézőként végigszurkolták a mérkőzéseket.

Szombaton a fiatalok részt vehettek akrobata workshopon , ahol a bemelegítés után a tornateremben felszerelt légiakro eszközöket próbálhatták ki. 11389995_10204551614491394_3300678901027328257_n 11412103_10204551621851578_5388274508635621947_nDélután pihenős része megint a strandon telt, de oda is sok cirkuszi eszköz került ki, mert egy a szociális cirkuszos csapat egy vetélkedőt rögtönzött a roma srácoknak.
11407099_10204549729804278_3735153353659117890_n 11407290_10204549721964082_6825785192092968719_n
Közben zajlott a röpbuzogány (volleyclub) bajnokság is, amire egyik Ámbédkaros bátran nevezett is! Döntőig még nem volt esélye csapattársával eljutniuk, de a kihívás bevállalása minden irányból jól vette ki magát. Este a művházban volt a gyűlés, mert ott rendezték meg a találkozó legrangosabb eseményét, a Gálaműsort, ahova a leghíresebb fellépők jöttek szerte a világból. Ez a show minden igényt kielégített, és a fiatalok elé olyan első osztályú példaképeket helyezett, akikkel utána még a fellépés után, és másnap is közvetlen kapcsolatba kerülhettek. Ez nagyon fontos motiváló erő volt, és csodálatos lehetőség. Főleg, hogy a résztvevők a kimunkált, profi előadások után megmutatták humoros, és spontán oldalukat is az éjszakai Renegade show-n, ahol minden őrült ötlet előkerült.

Vasárnap már a levezetés napja lett volna, de végül mégis ez a nap került be az esti hírekbe.  A Vizes Zsonglőr Olimpia nagy felhajtással járt a strandon, ahol a helyi hétvégi csobbanók megrökönyödésére a legextrémebb versenyszámokban ment a játék: labdadobálós fejesugrás, buzogányegyensúlyozás a vízben, és hasonlók.
11536105_10204546107953734_1492982024372466214_n

Nagyon élvezték a fiatalok a vízi szórakozást, és ez méltó lezárása lett annak a csodás négy napnak, amit a zsonglőrködés varázslatos világában tölthettek Balmazújváros vendégszeretetében. És ez az egyedülálló tapasztalat jövőre biztosan egyre jobb saját előadásokban fog kamatozni.
10257971_10203957902822476_4963301740238121013_o

Index video
RTL híradó
Cikk a helyi médiában

írta: Pál L. Bendegúz

Jászberényi Önkormányzat Családi Napján

Jászberénybe utaztunk. Nyári-Nagy Ibolya, és Pál L. Bendegúz látogatták meg a Fasor utcai közösségi házat, ami a Jászberény agglomerációjában lévő hátrányos helyzetű települések lakóinak szolgál támogatásul.

Ennek a telepnek a megnyitója nagy esemény: koncert, gyerekprogramok, kiállítók voltak jelen. És mi a zsonglőrjátszóházzal. Egy egész délutánt ott töltöttünk, sokan jöttek hozzánk, gyerekek-felnőttek értetlenül. hogy mi ez a sok fura eszköz. És sokan ki is próbálták őket. Persze a kicsik útnak eredtek a poikkal, többször mentünk vadászatra, visszaszerezni a tömegben itt-ott eldobált szalagokat, de végül minden meglett. Több gyerek tanult labdázni. A sok programtól kevéssé volt türelmük, de végül állandóan visszajártak egy újabb trükkért. Megvolt a hangulat, pont kezelhető maradt két fővel a tömeg is. Jól együtt tudtunk dolgozni, és az idő is gyönyörű volt. Az esemény sztárvendége maga Bangó Margit volt, akit már nagyon várt a közönség, és tényleg egy színvonalas hallgathattunk láthattunk tőle, miközben pakoltunk el.

Volt lehetőségünk körbenézni is. A legérdekesebb élményt a helyi rendőrség standján éltük át. Itt két speciális szemüveggel a részegség állapotát lehetett szimulálni. Célba dobálási feladatok voltak, amik a nagyon erősen torzító lencséken keresztül igazán mókás élményeket okozott mindenkinek. Miközben felhívta a figyelmet arra is, hogy milyen mértékben változik az érzékelésünk már egy közepesen spicces állapotban is. Természetesen kaptunk az alkalmon, hogy a zsonglőrködést is kipróbáljuk ilyen körülmények között. Lényegében olyan volt, mintha vakon játszanánk, minden idegszálunk dolgozott, hogy ne valljunk szégyent.

Köszönjük az élményt a Jászberényi Önkormányzatnak, és sok sikert nekik az integrációs projektjükhöz a Fasor utcában!

IMG_20150712_120915

Etnocirkusz 2015. május: Ballada és Gördeszka

Újabb fejezet érkezett az Etnorcirkusz projektbe: egy nagyszabású koreográfia alkotásába kezdtünk: Cigányballadát dolgozunk fel újcirkuszos elemekkel!

De ne szaladjuk ennyire előre. Először is fontos tudni, hogy a Magyar Zsonglőr Egyesület  a Norvég Civil Alap támogatásában már több mint két éve folytatja z  Etnocirkusz projektet a Dr. Ámbédkar iskolával közösen. Ez a lehetőség a borsodi roma fiatalok számára egészen egyedülálló, nagyon szívesen vesznek részt rajta. Az Egyesület szociális cirkusz munkacsoportjának meg egy valódi kihívásokat nyújtó feladat, amiben rengeteg jó tapasztalatot és élményt lehet szerezni. Épp ezért május utolsó hétvégéjén is útnak indultunk. Pénteken Veronika, az Egyesület vezetőjének autójába szállt Marci és Bendegúz, a két oktató, és még egy olasz önkéntes is, aki a pesterzsébeti roma projektünkben vesz részt.

Ezt a hétvégét nagyon célzottan megterveztük, mivel legutóbbi alkalommal felmerült egy balladából készülő előadás terve, nem hagytuk kihűlni az ötletet. Kapcsolatban maradtunk Boda Péterrel, aki két nagyon érdekes és tartalmas balladát küldött: Amikor még madarak voltunk című eredetmondát, és Mácsó és Dojkica című orosz cigány szerelmi történetet. A munkacsoportunk találkozóján jól meghánytuk-vetettük, hogy mit lehet kihozni ezekből a történetekből, milyen színpadképeket látunk az eseményekbe, hogyan valósítanánk meg zenei aláfestést, és így tovább. Még egy akciópályázatot is beadtunk a Norvég Civil Alaphoz, hogy a leendő előadást turnéra vihessük. De a puding próbája az evés, és leginkább Boda Péter ötleteire voltunk mi is kíváncsiak, mert ő amellett, hogy a fiatalokkal foglalkozik nap mint nap, közben már a cirkuszi tevékenységünkbe is belelátott, és jó érzéke van a roma kultúra igényes éltetéséhez. Pont előző héten a roma holokauszt 70. évfordulójára megrendezett előadásban lépett fel a Nemzeti Színházban.

Péntek délután a megérkezés után két meglepetés is ért bennünket: az első, hogy szinte mindenki eljött, aki előző alkalommal jelen volt, ráadásul nagy lelkesedéssel, és még egy visszacsatlakozónk is volt régebbi alkalmakról. Mindezt tetézte, hogy a bemelegítő játékokon is jó kedvvel vett részt mindenki. Második meglepetés, hogy Boda Péter vezetésével több mint másfél órán át tudtunk hatékonyan beszélni a kiválasztott roma balladákról, és az elképzeléseinkről, hogy hogyan vinnénk színpadra őket.
IMG_20150529_174104_6CS IMG_20150529_190242

És a fiatalok ötleteltek velünk! Ilyen együttműködést, figyelmet, előremutatást még nem tapasztaltunk ekkora léptékben, ez biztató alaphangulatot hozott létre a hétvégével kapcsolatban. Egy dolog merült csak fel: hogy nem lehet-e, hogy túl direkt nyomunk le a torkukon egy koncepciót, amire nincsenek megérve. De ez a felvetés pedagógiai szempontból csak akkor nem állná meg a helyét, ha nem foglalkoznánk az alkotófolyamat közben a véleményeikkel, hanem didaktikusan vinnénk végbe egy előre eltervezett folyamatot. Azonban ez már azért is elképzelhetetlen, mert mi is ezen foglalkozások keretében ismerkedünk meg egyre behatóbban a roma kultúrával, tehát a mindkét oldalról nyitott alkotói hozzáállás csak üdvös lehet.
IMG_20150530_203027 IMG_20150531_101313

Így nekiláttunk hárman három különböző, a Mácsó és Dojkica főszereplői köré épülő jelenet koreográfiájának a kidolgozásához. A fiatalok a péntek esti bevezető után nagyon jól vették a feladatokat. A lányok az pois számot dolgozták tovább, a női főszereplő, Dojkica köré építve, Veronika nagyon pontos és precíz koreografálásában.  A fiúk akrobatikára vágyó fele az antagonista bíró színre lépését hozták létre Marcival. Bendegúz pedig Mácsó és barátai közös zsonglőrszámát dolgozta ki a többi sráccal. Szombat estére össze is állt mindhárom szám, és egy főpróba keretében be is mutattuk egymásnak. És ráadásként egy bónusz negyedik is született, Marci duóban diabolózott egy látványosat a fő koncepcióból késés miatt kiesett fiatallal.
IMG_20150530_203912
A szombat esti előadás kivételesen jó hangulatban telt, ahogy ez a videó is bizonyítja. Ez több dolognak is köszönhető: Egy: van egy fix csapatunk, nem kell alkalomról-alkalomra egészen elölről kezdeni az egymásra hangolódást. Kettő: van egy nagy léptékű, roma kultúrához kapcsolódó koncepciónk, amit a fiatalok értékelnek, és élvezik, hogy kreatív elemekkel alkothatják újra az ősi történeteket. Három: a cirkuszi tudásuk egyre biztosabb, és még mindig nagy az igényük a fejlődésre. Négy: szeretjük csinálni, ugyan ez eddig is megvolt, de mostanra nekünk is sikerült az eddig munkánkkal túllépni egy határt, amin túl már egyre távlatibb tervekre is jut energiánk a projektben, tehát látjuk a fejlődést a rengeteg nehezítő tényező (távolság, kevés alkalom, gyakorlás hiánya, kulturális különbségek) ellenére.
IMG_20150531_102826 IMG_20150531_100410
A szombat esti előadás sikere fontos volt, mert másnapra egy mini turné volt kilátásban: Alsózsolcára átmenni, és a falu főterén előadni a számokat. Sokat gyakoroltunk erre, és közben meg hasznos tevékenységekkel építettük a csapatszellemet. A közös étkezéseken túl fontos volt a gördeszka, amit Bendegúz hozott magával. Ez volt most rola-bola és gólyaláb helyett, nagyon nagy sláger lett.
IMG_20150531_092730 IMG_20150530_203042

A végére már az is ügyesen gurult vele, aki a pénteki érzekéskor állt először ilyen ádáz szerkezeten. Ezen felül még egy fontos pontig eljutottunk: a fiatalok már határozottan szívesen (tehát egyre kevesebb motivációs mondatokat igényelve) vettek részt a közösségi játékokon, sőt, volt, hogy ők kértek újabb játékot, amire korábban nem volt még példa!
Tehát a csapatszellem jelen volt, és vasárnap Alsózsolcára érve különösen át tudtuk érezni.
IMG_20150531_113717
Erről a településről származnak a legtöbben, ezért családjaiknak, barátaiknak megmutatni tudományukat nagyon fontos lépés volt. Közben pedig meghívást kaptunk egy italra az egyik család otthonába az előadás előtt, ahol megtapasztalhattuk a roma vendégszeretetet.
IMG_20150531_125802 IMG_20150531_130636
A fiatalok sokkal jobban izgultak, mint előző este. Többet is rontottak, de a gyakorlás, és az összeszokottság, meg az improvizációra való képesség miatt minden flottul ment, a közönség nagyon élvezte a látványt. Még a helyi jard is kigurult megnézni, hogy mi ez a csődület, majd jól végignézték a műsort a kocsi ablakán keresztül.              IMG_20150531_134402 IMG_20150531_135025IMG_20150531_135148  IMG_20150531_134806IMG_20150531_135501 IMG_20150531_135715

Szép, és biztató lezárása volt ez a hétnek, ami után mindenki ment Isten hírével. Hogy június közepén a nagy zsonglőrtalálkozón, a Balmazújvárosban megrendezett Puszta Convention-on újra találkozzunk.

Etnocirkusz 2015. március: Tavaszi zsongás Sajókazán

Elérkezett a tavasz, és március utolsó hétvégéjén elkezdtük a Norvég Civil Alap által támogatott Etnocirkusz projektünk újabb táborsorozatát. A Magyar Zsonglőr Egyesület szociális cirkusz munkacsoportjának oktatói 29-én pénteken elindultak Sajókazára, a Dr. Ámbédkar iskola épületébe, ahol az egész hétvégés foglalkozást tartják a roma diákoknak. Az első kocsival Veronika, Krisztián és Bendegúz érkezett. Veronika, az Egyesület és a projekt vezetőjeként nagyon a szívén viseli az Etnocikruszt, sose hagyná ki az alkalmakat. Krisztián is szívesen csatlakozott, különösen, mert letesztelhette új fejlesztését, az összecsukható gólyalábakat. Bendegúz pedig már régóta tervezte az utazást Sajókazára, mert a roma fiatalok közül többel ápol kapcsolatot, különösen mióta 2014. nyarán hármukkal együtt Liverpoolban járt. Este újabb kocsi érkezett, Márton és Dóri, valamint az új önkéntes, Zsuzsa, és fia Ábel  bővítette a csapatot. Márton és Dóri az Egyesület szociális cirkusz munkacsoportjának két nagyon aktív tagja, rengeteg tapasztalattal. Zsuzsa pedig hivatásos szociális munkás Székelyföldről, aki nagyon otthonosan mozog roma környezetben, tíz éves fiát is szívesen hozta a hétvégére. Az iskolában 15 roma fiatal és tanáraik várták, hogy a hétvégén csinálják a cirkuszt. Szuzi az iskola vezetője, ő felel a fiatalokért, és nagyon támogatja a projektet. Boda Péter pedig elismert roma művész, aki most szakácsként a konyhában csillogtatta tudását.
IMG_20150328_143124

Pénteket délután Veronikáék megérkezésével elkezdődött a foglalkozás. Az Etnocirkusz két éves pályafutása alatt mostanra kezd kialakulni egy fix cirkuszos roma közösség, akik rendszeresen részt vesznek az évi 3-4 alkalommal megtartott táborokban. Ez nagyon fontos a csapatszellem kialakulása miatt. A fiatalok bár szinte kivétel nélkül a Dr. Ámbédkar iskola tanulói, így is több helyszínről érkeznek (az iskola Alsózsolcán is működik, Boda Péter pedig Pécsett is tanít, és egy ottani iskolából is hoz magával diákot), és a sikeres közös alkotáshoz minden alkalommal meg kell teremteni a jó közös hangulatot, alkalomról- alkalomra, sőt, azon belül napról-napra. Mivel halmozottan hátrányos helyzetű roma fiatalokról van szó, a figyelmüket igazi kihívás hosszú percekre lekötni, és kooperációra bírni őket. Mégis van egy pár játék a tarsolyunkban, ami alkalmas erre a feladatra. Nagy sikernek örvendett a közös 10-ig számolás, amiben mindenki feljogosult a következő szám kimondására, azonban ha ez valakivel egyszerre történik, akkor a számláló nullázódik. A csapat annyira egymásra hangolódott, hogy egy alkalommal közel 20-ig sikerült számolni! De közben azért több játéknál volt megfigyelhető passzív hozzáállás a közös tevékenység irányába, ezért mindig hamar a lényegre tértünk.

IMG_20150327_181449

A lényeg pedig a cirkusz. Zsonglőrködés és akrobatika. Veronika poival és labdával foglalkozott, a csapat lány tagjaival felelevenítette a pois koreográfiákat, a fiúkkal pedig labdás formációkat dolgozott ki. Marci és Dóri Krisztiánnal az akrobatikáért felelt. Bendegúz ismerkedve a csapattal, mindenütt besegített. Zsuzsa szintén, mindeközben pedig megvillantotta a cirkuszi eszközökhöz való érzékét. A hétvégét a klasszikus megszokott zsonglőreszközökön túl (labda, buzogány, poi, virágbot, tányér) két különleges eszköz is színesítette. Az egyik a rola-bola, a hengerre fektetett deszka, amin nagyon izgalmas egyensúlyozni. A másik a Krisztián jóvoltából elkészült két szett gólyaláb. Ezeknek a felvételét és szakszerű használatát csak a mesterember jelenlétében lehetett megtenni, mert nagy odafigyelést követeltek. Azonban a srácok versengtek a lábakért, és nagyon ügyesen ráéreztek a használatukra. Olyannyira, hogy a második napra már meg is hajlottak a sok terheléstől. Azonban a legfontosabbat megcselekedték: ezentúl már gólyalábra is szívesen pattannak az etnocirkuszos fiúk. Ezen kívül még két fontos, és jelentőségteljes cirkuszi eszköz került egyre biztosabb kezekbe: a buzogány, és a rola-bola.
Mindkettőnek meglettek a maga sztárjai, akik a három nap alatt több új trükköt is egyre nagyobb sikerrel csináltak. És mindkét eszköz nagyon jól mutat színpadon!

A színpad, és az ottani biztos mozgás fontos része a foglalkozásnak. A trükkök megtanulásán túl már egyre nagyobb hatékonysággal tudunk a koreográfiák alkotására koncentrálni. Oktatóként ez az igazi kihívás, és a fiataloknak is ez jelenti a legnagyobb sikert, még ha ezt a sokszori ismétlés unalmassága miatt nem is érzékelik. A roma fiatalokkal érdekes helyzet figyelhető meg: lelkesedésük óriási skálán ugrál, pillanatról-pillanatra. Ezt amúgy a legtöbb kamaszgyerekről elmondható az egész világon, de az ő esetükben különösen lényeges a kedélyállapot figyelme, és jó hangulatban tartása, a lehető legváltozatosabb módon. Óriási igényük van erre, ami abból is látszik, hogy mikor nem gyakorlunk, a lehető legtöbb időt kedvenc zenéik hangos lejátszásával, és arra való táncolással, bulizással töltik. Kifulladásig. A zene, a tánc, a mozgás, az állandó csipkelődés, ez mind lételemük, mi is ehhez alkalmazkodva tudunk összetett feladatokat megvalósítani velük. Mert egy cirkuszi koreográfia bonyolult, sok odafigyelést igényel, és az improvizációnak nehezen ad helyet. Amit pedig nagyon kedvelnek, és tehetségük is van hozzá.

IMG_20150329_134245 IMG_20150329_134341IMG_20150329_134331 IMG_20150329_135038 IMG_20150329_134938 IMG_20150329_135311

Ez az igazi kihívás: biztos alapokat teremteni, amiben megélhetik spontán alkotó hajlamukat. És úgy néz ki, ez egyre sikeresebben megy. Mert míg kezdetekben az önbizalomhiány volt a legnagyobb probléma, amire a kezdeti kudarcok rá is erősítettek, ma már a sok alkalmas gyakorlások után az egymásra való figyelem, és a jó előadásmód van terítéken. Ebből születnek az egyre összetettebb előadások. Vasárnap délutánra össze is állt egy, amiben egy pois, egy labdás, egy rola-bolás, és egy akrobata műsor is belefért. Mindegyik tartalmazott nagy kihívást jelentő elemeket, amiket egymás előtt már nagy magabiztossággal adtak elő. Sőt, a spontaneitás itt is előkerült az oktatók megrökönyödésére: az akrobata szám végén a fiúk a megbeszéltek helyett egy asztalt hoztak be, és mellé rendezték a szivacsokat, mert egyikük egy szabályos hátraszaltóval kápráztatta el a közönséget. Mi, tanárok izgultunk a legjobban, mert ezt nem tanítottuk, csak szabadidőben gyakorolták ki. Sikerrel. Ezek azok a pillanatok, amikor érzi az ember, hogy komoly gátak törnek át, de közben ott a veszély, ami miatt oktatóként a lehető legprofibb támogatást és tanítást kell biztosítani a biztonsághoz. Ahogy említettem korábban is.

IMG_20150329_134529 IMG_20150329_135416IMG_20150329_135601 IMG_20150329_135445IMG_20150329_135717 IMG_20150329_135818

Az előadás végén körbe ültünk, és mindenki egy pár mondatban összegezte élményeit. Újra nagyon pozitív volt a visszhang, és Boda Péter mikor magához vette a szót, akkor fontos dologra hívta fel a figyelmet: megjelent benne egy kép egy “cigánycirkuszról”, ahol akár cigány történeteket, balladákat is fel lehetne dolgozni. Párhuzamként saját korábbi tapasztalatát osztotta meg, ahol idős cigány asszonyok keresték meg, hogy kórust alakítsanak. Meg is valósult, és a nénik gyakorlás után fellépésekre jártak, nagy örömmel éltetve kedves hobbijukat. Ha pedig ezek a nénik meg tudták idősen ezt csinálni, akkor a fiataloknak ennyi ügyességgel, miért ne mehetne? Ami azért is briliáns ötlet,  mert ha egy kvázi társulat alakul, akkor az ki tud lépni az intézmény kereteiből, nem csak az iskolától, és az egyesülettől függ, hanem egyre önállóbban tevékenykedhet. De ez a jövő zenéje, mi mindenesetre örülünk a felvetésnek, meglátjuk mit hoz a jövő…IMG_20150329_140653 IMG_20150329_140925

Játszóház Királyréten a Csepp a Tengerben Alapítvánnyal

 

 

Fatornyos fogadó kandallója
Királyréten a Fatornyos Fogadóba lépve

Február harmadik vasárnapján Királyrétre indultunk egy mozgalmas esti játszóházat tartani a Csepp a Tengerben Alapítvány gyerektáborába. A Széll Kálmán térre mindenki pontos időben, teljes felszereléssel és nagy lelkesedéssel megjelent. Bekészítve a játékhoz szükséges egyesületi eszközparkot, és a meglepetés tűzshow-hoz az személyes tűzzsonglőr eszközöket. Jött Gallyas Veronika, mint főszervező, Bosznay Balázs és Jeddi Máron, alias Husky és Jedy, akik tűzzel készültek, és Ábrahám Dávid, aki a vidám formáját hozta, én meg sofőr szerepben húzta fel az autóskesztyűt.

Ötkor útnak is eredtünk, és másfél óra hangulatos, egymásnak nagyot mesélős túra után elérkeztünk a Dunakanyar erdőinek mélyére, a Kismaros felett lévő Királyréten a Fatornyos Fogadóba.  Jó útbaigazítást kaptunk előre a szervezőktől, mert ha eltévedtünk volna, telefonon már nem lehetett segítségért telefonálni, ugyanis a Panzió már térerőmentes övezet. Szerencsére, így mindenki a közösségben, a játékban és a körülöttünk élő és lélegző, patakcsobogástól hangos természetben mélyedhet el a telefonok képernyőjének folyamatos bámulása helyett. Ideális hely ez egy olyan tábornak, ahol határon innen és túlról gyűlnek össze állami gondozásban élő gyerekek a Csepp a Tengerben Alapítvány erre a célra nyert pályázatának keretében, hogy együtt jól érezzék magukat, és igazán felszabadult élményekben gazdagodjanak. Mi is ehhez igyekeztünk hozzátenni a saját részünket a szociális cirkusz iránt elkötelezett önkéntes munkánkkal. Utólag kijelenthetjük, hogy számításainkon felül minden pillanata megérte!

Gyerekek az ebédlőbe sereglenek a közös vacsihoz
Gyerekek az ebédlőbe sereglenek a közös vacsihoz

Közel negyven gyerek várt minket, és egy csodás vacsora a panzió étkezőjében , ami a vidám gyerekektől és a különösen kedves személyzettől zsongott. Miután jóllaktunk, kipakoltuk az asztalokat az ebédlőből. A helyiségben kemence a sarokban, és a falak rogyadoztak a festményektől, alig találtunk szabad falfelületet. És a hely is szűkösnek tűnt negyven gyerek játékához, biztosak voltunk benne, hogy valamelyik kép áldozatul esik jelenlétünknek. Nem így lett. Sőt, néha picit egymásba is akadva, de hatalmasat játszottunk a gyerekekkel!

Bemutatkozás egy nagy kezdőkör után eszközállomásokat és időközönként a helyszínek közt cserélődő csoportokat alkottunk. Tányér (Veronika), virágbot (Husky), labda (Dávid), poi (Jedy) és diabolo (Bendegúz), ezekben mindenki belekóstolt, majd szabad játéknál a kedvencével kísérletezett. Vegyes és alapvetően fiatal volt a korosztály, 9-től 15 éves korig voltak a gyerekek, de jól vették a kihívásokat, és mindenki lelkesen gyakorolt végig a közel két óra alatt. Volt mozgássérült fiú is, aki székből játszott, és még a diabolo bepörgetésre is ráérzett nagyon hamar! Így a végén egy sokszínű záróshow jött össze, ahol egymásra licitálva léptek fel a bátor jelentkezők.  Eközben elvonult Husky és Jedy  a fellépésre felkészülni, és amikor eljött az ideje, bejelentettük a gyerekeknek a meglepetést. Felöltözés után kitódult az egész csapat, volt olyan beteg gyerek, akiért a szobájába mentek el a segítők, és székkel együtt pokrócokba bugyolálva hozták ki az élményért. Tíz perces színvonalas tűzshow volt három számmal, poi-val, bottal és karddal. A közönség teljesen odavolt, a srácok meg tényleg kitettek magukért.

Husky tüzes botját mozdítja
Husky tüzes botját mozdítja

Szerettünk volna éjszakára is ott maradni a társasággal, mert a meghívás eredetileg úgy szólt, de kötelezettségink miatt lemondtuk a reggeli sétáról az erdőben, és tizenegy körül indultunk vissza a nagyvárosba. Egy jó élménnyel, amit megoszthattunk az arra igazán rászoruló gyerekekkel. Friss kapcsolata a Magyar Zsonglőr Egyesületnek a Csepp a Tengerben Alapítvány reméljük még hasonlóan szép élményeket eredményez a jövőben!

A telefonnal készült képek a galériában (bocs a minőségért, alig volt fény, és sok a mozgás):

szöveg és fotó: Pál L. Bendegúz

Pályázathoz Bendegúz állt be a képek elé