pszichocirkusz kategória bejegyzései

Pszichocirkusz utolsó alkalom

Múlt héten nagy sikerrel zárult az előadás a Ferencvárosi Művelődési Központban, ahol a sok más művész mellett a Heim Pálos cirkuszcsapat is képviseltette magát, egy hosszúbot forgatásos számmal.

Az előadásnak sajtóviszhangja is volt, az Abzug.hu-n egy bővebb összefoglaló jelent meg,
a 9. kerületi tv egy hosszabb riportfilmet is csinált:

Ezen a héten pedig újra összegyűltünk, ilyen formában utoljára, hogy értékeljük az előadás és az együtt töltött elmúlt  fél évet, illetve hogy elbúcsúzzunk.

Az előadást mindenki sikernek értékelte, az elmúlt fél év alatt pedig világossá vált, hogy megismertük és meg is szerettük egymást.

Egy folyamatnak itt vége van, de valamilyen formában biztosan lesz ennek folytatása mindenkinek az életében…

 

Pszichocirkusz, készülés az előadásra.

Immár a vége felé közeledik 20 alkalmas cirkuszi foglalkozásunk a Heim Pál kórház pszichiátriáján.

Két dolog köti most le a csoportot: az egyik a február 18-ai fellépés a “Játékhoz való jog” elnevezésű szociális cirkuszi előadói esten, a másik pedig a Trafóban tartott foglalkozások, amelyeket a fellépni érkező nemzetközi cirkuszi társulatok tartanak.

Kettő is volt az elmúlt hónapban ilyen alkalomból:

  • A Gravity and other Myths

és a Capilotractée társulatának foglalkozásain és előadásain is ott lehettünk.

A saját előadásunkra pedig nagy erőkkel készülünk. Az előadásra mindenkit szeretettel várunk, részletek a meghívón és a Facebook eseményben:

meghivo

 

Pszichocirkusz félidő

A 2015. év végéhez közeledve a 20 alkalmas foglalkozássorozatunk feléhez is elérkeztünk a Heim Pál Gyermekkórház Pszichiátriai Osztályán.

A társaság egyre összeszokottabb és rutinosabb a zsonglőrködés, az akrobatika és az egyensúlyozás terén.

A Kórházban tartott foglalkozásaink emelett kiegészülnek külső programokkal is a Trafó Kortárs Művészetek Háza jóvoltából. Egy projekt keretében lehetőségünk volt nemrég a csoportunkat elvinni ide egy foglalkozásra, amit a Trafó újcirkuszi vendégelőadói, a francia Compagnie du Poivre Rose társulata tartott.

A foglalkozás, ahol más, háátrányos helyzetű cirkuszcsoportok is részt vettek, nagyon tetszett a fiataloknak, lelkesen próbálgatták magukat a legkülönbözőbb gyakorlatokban.

A foglalkozást követő este ráadásul a társulat előadását is megnézhettük, amin tátva maradt a szánk.

Ez a külső foglalkozás fellelkesítette kis cirkuszcsapatunkat és alig várjuk a folytatást januárban!

Elindult csoportunk a Heim Pál Pszichiátriáján

Szeptemberben végre kezdetét vette az 20 alkalomból álló cirkuszi foglalkozássorozat, amit olyan kamaszoknak tartunk a Heim Pál kórházban, akik különböző pszichiátriai gondokból kifolyólag megfordultak az utóbbi időben a Gyermek  és Serdülőpszichiátriai Osztályon.

Itt már harmadik éve tartunk heti rendszerességgel csoportokat, de míg eddig az aktuálisan az osztályon lévő gyerekeket vontuk be a foglakozásokba, úgy most otthonról járnak be résztvevőink minden héten. Ennek előnye, hogy eddig a csorort nagy része két-három hét alatt lecserélődött, így hosszú távú pedagógiai és terápiás célokat nem lehetett kitűzni, most ugyanazokkal a fiatalokkal 20 héten keresztül egy sokkal komolyabb munkát tudunk megvalósítani.

Az első alkalmak eddig az ismerkedésről és a különböző eszközök kipróbálásáról szóltak, kezd összekovácsolódni a társaság. Nem titkolt szándékunk, a fél éves közös munka végén egy cirkuszi előadás létrehozása, de ez még természetesen messze van.

Heim Pál Pszichocirkusz Tábor

Már két éve folyik rendületlenül a Pszichocirkusz projekt a Heim Pál Kórház Gyermekpszichiátriáján a Delej utcában. Dóri, az Egyesület pszichológusa a kulcsember az ügyben, mert ő hivatásosan az intézményben dolgozik, és kapcsolatban van a résztvevőkkel a foglalkozásokon kívül is. Azonban a heti foglalkozásokon a gyors fluktuáció miatt csak kevesen tudnak rendszeresen részt venni, ezért vetődött fel, hogy legyen egy tábor, ahova visszahívunk gyerekeket, és egy hétig intenzíven dolgozunk velük a két órás alkalmak helyett. Így májusban fixáltuk, hogy tábort  július 6 és 10 között tartjuk meg. A tábor célja, hogy pénteken egy előadással örvendeztessük meg a szülőket és a hozzátartozókat.

Dórinak egy hónap alatt sikerült 10 jelentkezőt összeszednie, és leegyeztetnie a részleteket a szülőkkel. Mivel a tábort a kórházban tartottuk, a gyerekek számára nem volt túl vonzó a helyszín, pláne nem bent alvásra. A szülőknek, akik vidékről hozzák a gyerekeiket (pl. Monor), azoknak viszont az volt kényelmesebb, hogy ott hagyják a gyereket. Ezért azt dolgoztuk, ki, hogy 10-től 16-ig tartunk  foglalkozást, és utána helyi szülő elviheti a gyereket, a akik meg bentalvósak, azoknak szabad foglalkozás van elkülönítve az osztályon, és a zsonglőreszközöket is ott hagyjuk nekik.
Hétfő reggel összegyűltünk, hogy megkezdjük a tábort. Négy oktató vállalta el az egy hetes munkát: Dóri, értelemszerűen, mint a tábor lelke. Marci, aki a projekt kezdetétől jelen van. Ibolya, aki a szociális cirkusz munkacsoport aktív tagja, főleg a Pincében a Kaj Zhas cirkuszban. Valamint jómagam, Bendegúz, aki a cirkuszterápia elkötelezett híve. Marci épp egy másik projektből érkezett meg külföldről, ezért csak délután tudott becsatlakozni, Dóri pedig előző héten balesetet szenvedett, így az egyik lábfeje használhatatlanná vált. De ez végül jól vette ki magát, mert hárman elegek voltunk az aktív oktatáshoz, és így Dóri szakszerűen tudta megfigyelni az egy hét alatt a fiatalokban a változásokat, és az eszközök tanítása helyett a gyerekek lelki folyamatait is nagy erőbedobással egyengette.
Végül csak hét gyerek jött el, sajnos három szülő nem tudta bevállalni a tábort, az utolsó pillanatban visszaléptek. Azon a héten amúgy mindenkit megviselő elképesztő kánikula volt, lehet, hogy ez is közrejátszott. Mindenesetre a  7 és 12 év közötti gyerekekből 4 fiú és 3 lány vágott neki a tábornak. Ez a korkülönbség ebben a korosztályban  nagynak számít, az első pár napban okozott is nehézségeket.
Első nap bemutatkozó, összehangolódást segítő játékokkal kezdtünk. Itt még nehezen kapcsolódtak egymáshoz a fiúk és a lányok. Bemutatkoztak a zsonglőreszközök is, mindenki választott magának egy szimpatikusat. És a nap legkülönlegesebb gyakorlata a pávatollakkal egyensúlyozás volt, ami nagyon lekötötte a gyerekek figyelmét. Nap végén mindenki bemutatta új tudományát, és többen még a szabadidőben is gyakoroltak.
Kedden már reggel már komoly csapatjátékokkal kezdtünk, és volt ebéd előtt egy relaxációs félóra is Ibi vezetésével. A délután nagy részét az udvaron töltöttük, ami nagyon meleg és poros volt, ami nem tett jót a záró előadásnak. Itt több kudarcélmény is született, de a csapat hathatós együttműködése segített kimozdítani a gyerekeket a rossz hangulatból.
Szerdán már kezdett látszani, hogy ki a milyen eszközzel a legügyesebb, de még egy új készséget hozzáadtunk a tárházhoz, az akrobatikát. A belga Cirkus in Bewegung alapítójának, Rikának a Cirkomotoriek módszertana tökéletesen passzolt az akrobatika alapjainak elsajátítására, egymás megtartása, a testi kontaktus természetessége így beivódott a csapat közé. Ez okozott intenzív pillanatokat, és kisebb ellenállásokat is a gyerekekben. Itt tényleg nehéz volt kezelni a kor és nemkülönbségeket, de végül sikeresen zárult az egy órás akro foglalkozás, és mindenki szívesen emlékezett vissza rá.
Csütörtökön már az egész csapat a koreográfiákra koncentrált. Itt megszületett az ötlet, hogy a pénteki előadás egy étteremben játszódjon, ahol a konferanszié főpincérként prezentálja a fogásokat, azaz a fellépéseket. Ez több okból is kiváló ötletnek bizonyult: a legfiatalabb résztvevőnk nagyon kreatív módon tudta magára venni a pincér szerepet – konkrétan ez a felvetés is eredetileg az övé volt, és az számaikat minden fellépő a kedvenc ételeiről nevezhette el. Így Ibi vezetésével összeállt a két lány részvételével egy labdás, és egy hullahopp karikás szám, valamint egy diabolós fellépés is. Marci egy kiváló labdás és akro számot prezentált. Bendegúz pedig diabolóssal dolgozott.
A nap lezárása előtt úgy éreztük, hogy annyira összeszokott a csapat, hogy egy komoly pszichológiai mélységű gyakorlatot is végigcsinálhatunk. Ez volt a szörny gyakorlat, ahol a gyerekeknek volt lehetőségük megmutatni és megjeleníteni a bennük lakozó gonosz erőket, majd elengedni őket. Ez a gyakorlat várakozáson felül jól sikerült.
Pénteken minden az előadás körül forgott. Reggel a hét kedvenc csapatjátékait játszottunk bemelegítésnek, az óriásos fogócskát, ahol egy óriás fogóként a leveséhez gyűjt áldozatokat a faluból, és a résztvevők, a falu lakói csak egymást átölelve akadályozhatják meg, hogy az óriás elkapja őket. Ugyanis az buta, és nem érti a szeretetet. A másik az emberi bowling, ahol a hullahopp karikák voltak a golyók, amikkel a fogók a pályán belül lévő embereket igyekeztek eltalálni. Ahogy végiggurult a pályán a karika, úgy ugrottak félre a gyerekek, de ha valaki eltalált, akkor belőle is fogó lett. Így egyre többen lettek a fogók, és egyre kevesebben az elugró bowlingbábuk. Miután kijátszottuk magunkat ezekkel a kedvenc játékokkal, megkezdődtek a próbák, ahol az előadások a végső formájukat felvették. Ebéd után a főpróba következett. Itt a gyerekek és az oktatók is nagyon izgultak már az előadás miatt, ami délután 2-re lett meghirdetve. A nézők meg is érkeztek, és megkezdődött a Babpaszta étterem fogásainak feltálalása. Konferansziénk ráadásul a megjelent szülőknek, testvéreknek, és a kórház dolgozóinak zsonglőrtányéron még cukorkát is kínált az előadások között. Mindegyik számot nagy odafigyeléssel adtunk elő, nagy lelkesedéssel. Az akrobatika foglalkozás is megtérült, mert zárásként az egész csapat egy nagy képbe állt össze, egymás hegyén-hátán, a nézők tapsviharában. Mindegyik gyereken látszott a varázs, amit a sikeres előadás után él meg az ember, és ez az élmény egész életben felejthetetlenné teszi azt a hetet, amire az elején nem volt annyira kedvük eljönni a kórház miatt.
Mi, az oktatók még egy komoly másfél órás összegzést tartottunk tapasztalatainkról, és abszolút sikernek tudtuk elkönyvelni a hetet. Nagyon hasznos és szükséges volt, hogy hét gyerekre négyen voltunk, mert több alkalommal is komoly pszichés gátakba ütköztünk a gyerekek részéről, aminek hatékony kezelésére, a megfelelő figyelem megadására jó volt csapat.  És hiszünk benne, hogy nem ez volt az utolsó tábor, amit a Heim Pálban tartottunk!

11705290_1112765632070928_6789976755080411972_n

Az utolsó cirkusz (a szezonban). Pszichpcirkusz, 30. alkalom

Ez is eljött, az utolsó cirkuszcsoport, ami remek hangulatban és rekkenő hőségben telt. Ezekre a körülményekre tekintettel kötetlen hangulatban töltöttük ezt a csoportot, sok volt a szabad játék, az önfeledt próbálkozás az eszközökkel, kinek-kinek kedve szerint. Így mindenkinek valami más tetszett meg, és az előadás végén mindenki fel is lépett kedvenc eszközével kigondolt előadásával. A sokszínű előadást mindenki nagyon élvezte, még a  legvisszahúzódóbbak is, örülünk, hogy ezzel a remek alkalommal zártuk ennek a 30 alkalomnak a sorát.

Népszabadság20140604cirkusz

És nem kell elkeseredni, csak nyári szünetet tartunk és remélhetőleg utána hamar folytatjuk, ha ehhez sikerül támogatást találnunk.

Nemrég egy cikk is megjelent rólunk a Népszabadságban, ami a képre kattintva olvasható.

Köszönjük a Norvég Alapnak a támogatást, nélkülük nem sikerült volna.

2014.júli.15

 

72 x 48"

Pszichocirkusz 29. alkalom

A mai alkalommal is sok játékra került sor, de talán virágbotoztunk a legtöbbet. Ez egy rendkívül sokszínű eszköz, mindenkinek más tetszik benne. Van aki gurítja a karján, a vezetőkön, vagy bármely testrészén, van aki dobálni szereti, van akit a forgatások ragadnak magával. A cirkusz színes világában, nem csak számos eszköz és műfaj közül találhatja meg mindenki a kedve szerintit, hanem egy-egy eszközzel játszva a különböző trükkök, formák és stílusok színes világában is. Ma is ennek lehettünk tanúi, virágbotosaink az eszköz használatának módját kedvük szerint értelmezve, tejesen különböző életeket leheltek az élettelen tárgyba.

elmosott 3

Íme egy kép a játékról a csoporton. (az osztályon tartózkodók személyazonosságának tiszteletben tartása érdekében nem posztoltunk eddig fotókat, és ugyanez okból homályosítottuk ki most az arcukat. De ha az arcuk nem is, az jól látszik a képen, hogyan próbálgatja mindenki azt, őt személyesen magával ragadta.)

24.06.2014

Pszichocirkusz 28. alkalom

A cirkuszcsoporton ma is sok volt a játék. Az egyik legnépszerűbb a tányérpörgetés volt. A nagyobbak néhány perc alatt el tudták sajátítani, hogyan lehet úgy bepörgetni a tányért a bot végén, hogy az kiegyensúlyozottan pörögjön pár percig. Ez nem csak sikerélményt jelent, de utána kezdődhetnek a trükkök a bepörgetett tányérral. Lehet vele egyensúlyozni ujjon, orron, át lehet venni a tányért a botjáról az ujjunkra, lehet dobálni, lehet egymásnak átadogatni, és bármi ilyesmit. A kisebbek, ha nem is tudják önállóan bepörgetni, a bepörgetett tányérokkal ugyanígy eljátszanak, ami nem nehéz, látványos, érdekes, és hamar sikerélményhez juttatja az embert. Munkánkban, az egyik legnehezebb dolog felmérni, hogy milyen olyan feladatot tudunk adni az egyes gyerekeknek, ami nehéz nekik, de amit végül mégis meg tudnak csinálni, és így sikert érnek el. Ne legyen se túl könnyű, se túl nehéz, meg kelljen dolgozni érte, de a munkának meglegyen a látható gyümölcse ilyen rövid időn belül is, ami egy ilyen foglalkozás röpke ideje. A tányérpörgetés egy végtelen egyszerű dolog, mégis minden korosztály számára sok lehetőség rejlik benne. Nem csoda, hogy nagyon népszerű volt ez alkalommal is.

10.06.2014

Pszichocirkusz 27. alkalom

 

A mai cirkuszcsoport az udvaron volt a hirtelen jött nagy melegben. A gyerekek ezzel mit sem törődve nagyon aktívak voltak, pontosabban, ahogy lenni szokott: a kisebbek nagyon energikusak, míg a kamaszokat nehéz motiválni, ők visszahúzódóbbak, szégyenlősebbek.

Ettől függetlenül mindenki megtalálhatja a cirkuszban azt, ami tetszik neki, és azt a trükköt, stílust, formát, amit szívesen gyakorol. Ma is erre próbáltuk buzdítani a résztvevőket, hogy aztán a végén maguk alkossák meg kedvük szerint, hogy az foglalkozást záró előadáson mit akarnak mutatni társaiknak.

 

13.05.2014

Pszichocirkusz 26. alkalom

 

Ma is volt cirkuszcsoport, a gyerekekkel ma is sokat játszottunk. A kötéltánc mellett, ma a poi volt a sláger, amit a gyerekek szalagnak, meteornak és még sok ehhez hasonló néven hívnak. A zsinór végére kötött babzsákok tehát pörögtek, forogtak. Először érdemes csak eggyel, egy kézzel kezdeni, majd kettővel, a két kezet összehangolva lehet tovább fejlődni. Az ilyen eszközökkel való gyakorlás remekül fejleszti a szenzomotoros működést is. A cirkuszfoglalkozás egésze, pedig vidámságot, önbizalmat, motivációt ad, aktivitásra késztet.

 

 

 

06.05.2014